PinkLife

Távoli

_DSC0412

 

Most van csak igazán nagy csönd,
a szél sem fújja már a piszkot.
Varázslatos pillanat ez, ha tehetném a pupillámba préselném,
áll az egész világmindenség,
megmerevedik az autó platóján a kifacsart citrom,
én sem értem, vagy de mégis.
A varjak kapirgálnak még,pedig ők is tudják,hogy jön már,hogy ide tart
és egyszerű tiszta fehérségével beteríti a földet hamarost.
Vakító fehér fényével aszottra égeti a termőföldet,
jókedvet csöpögtet a zendülők poharába
és arcpírt fest a sápadt világra.
Távolinak látszik a jég és a sár,
távolinak a köd és a cidrizős hideg is már.
Ohhh jessssz,hallom ám a kávézó teraszán,
ahogyan arcon csapja a kiscsajt a napfényes dé,
de azért mellette még néha bőrömbe váj hegyes csőrével,
mint egy madár,
bele a bőrömbe a hűvös esővel körített fuvallat is, kár.
De hallatszik a bogarak neszezése és ott a távolban
a szomszéd néni hónalján az izzadság legördülése,
mert innen már csak egy fél sasszé és bizony
hipp hopp itt a másik véglet,csusszanjanak a bikinik na meg a napszemcsik…
Távoli a tél hála ég.

 

_DSC0425

Egy kiállítás képei

DSCN4849

DSCN4848

DSCN4847

DSCN4845

DSCN4844

DSCN4841

DSCN4840

DSCN4838

DSCN4837

DSCN4835

DSCN4832

DSCN4831

DSCN4830

DSCN4829

DSCN4825

DSCN4823

DSCN4822

DSCN4880

DSCN4879

DSCN4877

DSCN4876

DSCN4865

DSCN4863

DSCN4862

DSCN4860

És randi...

theoryposzter

 

Február 14. szombat
Mert, ha születésnap akkor mindenképp randi.Mivel/kivel mással ünnepelhetné az ember gyermeke,születésének évfordulóját?!
Hétköznapi szülinap lévén erre a napra esett a választásunk és hát igen…bébiszitter mama be-,anyaésapa kicsekkol.
Neki a városnak,igencsak jól álcázva magunkat,mert azzé’ se fogjuk ma ünnepelni a szerelem napját,mert ugyebár azt mindennap.
Háááát,kúltúrális szempontból a város igencsak lehangoló,most meg ráadásul egy szál vörös rózsával andalgó húsz év alatti párok tarkítják az untig elkoptatott belvárosi aszfaltot.
És az első bammm már otthon ért.Nem hagyhatom szó nélkül azt a nem mindennapi mozgalmat,amit csak a szürke ötven árnyalata néven futó klub üdvrivalgása fényjelez…jaaaaaj! Milyen már,hogy ezen a szent napon nem mehet moziba az ember,kivéve ha “mamipornót” óhajt nézni!És kérem lett az a pillanat az emberiség történetében,hogy egy 2 golden globe-díjat és 4 oscar-jelölést kapott filmet(A mindenség elmélete) ne nézhessen meg az ember főműsoridőben szombaton,mert b*zdmeg mindenhol,minden teremben,minden órában egy olyan filmet vetít a magyar mozi,ami egy kritikán aluli könyvből készült,kritikán aluli filmverzió..ezt kell csepegtetni a emberek agyába,jó alaposan felhígítva azt.
Kedves férfiak!Ha eddig nem sejtettétek volna,akkor most az arcotokba köpöm,hogy a csajaitok akik ezt a szemetet nézik,frankón ki vannak éhezve a szexre!De nem arra a lagymatag-otthon-a-lepedőt-gyűrjük-össze mismásolásra.Hanem szenvedélyes,erotikus,izgalmat felkorbácsoló,lélegzetelállító szexre,amikor semmi nem fontos rajtatok kívűl,mert a külvilág is megszűnik létezni,hogy a legemelkedettebb pillanatban végül tűzijáték szakítsa szét mindkettőtök testét a forró egyesüléstől!Ilyenkor egy kis időre megnyílik az ég és egy fehér fénysáv hasít mindkettőtökbe és energia,rengeteg energia,hogy aztán onnantól kezdve feltöltve térjetek vissza a mindennapok pörgésébe,egészen a legközelebbi alkalomig.
Na,erre!De ezt nyílván nem sokan tapasztalhatják,pedig igencsak rajtunk múlik,hogy milyen az az együttlét,megette a fene ha nem ilyen,csak egy olcsó tornagyakorlat életünk mindennapjaiban.Mert ami nektek a pornó,az nekik a szürke ötven árnyalata és kiéhezve nézik azokat a sablonos képsorokat,ami legalább a retinájukat kielégíti,pöttyet persze sablonos és idétlen perverz szexet imitálva.Reméljük a tinik nem hiszik azt,hogy a valódi szex ilyen,ugye???
És nem,nem a prűdség beszél belőlem,hanem a keserűség,hogy nem nézhettem meg azt az átkozott filmet,amit szerettem volna.És nem,nem fogok azért sem venni egy eredeti vagy replika ‘érmex’-et és egy eredeti vagy replika ‘ármániszí’ parfümöt,hogy bebillegjek arra a gagyi filmre,amely film soha ekkora reklámot nem kapott,mint bármelyik jobb alkotás.Mert nem vagyok éhes disznó,aki makkal álmodik.
De persze túléljük ezt is valahogy mint annyi mindent mást!Szóval továbbléptünk,jó akkor üljünk be valahova.
De hova?Észrevettétek már,hogy nem sok vendéglátóhely van Debrecenben,ahol egy kicsit különlegesnek érezheted magad,mert figyelnek rád és nem vagy túl öreg oda,meg az ár/érték arány is stimmel?Ja,és a zene sem taszító!Rátaláltunk egy gyöngyszemre és bizton állíthatom ez a hely legalább karakterében más.
Volt egyszer (Piac u. 16)…egy nagyon hangulatos helyen tudtunk meginni egy olyan almáspite(!) ízű kapuccsínót,amelyhez a kiszolgálás közvetlen,jó hangulatú és kedves volt.A szervírozás pedig…hmmm…egy komplett növényt rajzolt a srác a tejhabba,na ez a nem semmi.És igen,megkérdezte a végén,hogy ízlett-e a kávé,ezzel teremtve meg a kapcsolatot a vendéggel ebben a pesti hangulatú kávézóban.
Tehát mégiscsak sikerült fricskát mutatni a kezdeti kellemetlenségeknek,a végén az álomajándék az álomférjtől és persze az álomszex sem maradt ki.
Köszöntem,hogy így alakult!

 

 

DSCN4597

Buddhista életvezetés forjú-per-tőlem-pont-hu

revolution

 

 

Tehát.Adott egy doboz.Ez egy nem akármilyen barna kartondoboz.Mérete:pont elférsz benne törökülésben.
Ez itt az élettered,amiből minden este kijöhetsz és hazamehetsz.A dobozban pontos utasításokat kell végrehajtanod,cserébe nulla tisztelet.Van még rajtad kívűl sok ilyen doboz.Meg vagytok számozva,te vagy a 0016-os.A dobozokon kívűl élnek a végrehajtók(továbbiakban droidok),akik vagy szerencsések,de általában nem különösebben feltöltöttek szellemileg, ámde ők adják az utasításokat.
Nem vagy boldog,igaz? Először csak vágsz két lyukat a dobozra,hogy kitekinthess rajtuk a külvilágba,de persze csak lázadást szítasz ezzel,mert este elmondod a többieknek is, hogy így lehet látni és másnap ők is lyukakat vágnak a saját dobozukra.
Holnapra beragasztják az összes lyukat a dobozokon.Két nappal később egy nagyobb lyukat vágsz középre és azon keresztül ráköpsz az előtted álló droidra,de persze csak a térdét találod el.
Mi történik? Semmi b*zdmeg, lefolyik a sípcsontján.És természetesen újabb fekete ragasztócsík kerül az újabb lyukra.
Közben persze végrehajtod az utasításokat,továbbra is nulla tisztelet,ja néha megrugdossák a dobozodat és cserébe belöknek egy kis vizet.A lyukvágós sztori óta persze azt sem.
Mit teszel ekkor?A doboz belsejét szépen kifested,full zöld belül minden és citromsárga meg kék virágok díszítik.Elvagy még így egy darabig.Aztán meghallod,hogy a droidok pár dobozd lerugdostak a csapatodból egy szakadékba,mert csak.Ez persze durván hangzik,mert valószínűleg ők meghaltak…vagy nem,mert zuhanás közben a doboz szétszakadt és ők kirepültek szárnyat növesztve a nagyvilágba?!Így vagy úgy,te csak pingálod tovább a dobozod belsejét,közben piros csillagokat is festettél a virágok közé,de vaj’ miért?
Egyszer csak szegeket szúrnak a dobozod oldalába,mindennap egyet.Soha nem tudod melyik oldalról jön a következő,márpedig elég kellemetlen,ha a húsodba váj…nem is érted,pedig limit felett teljesíted az utasításokat.
Na és akkor szerintem: Ki kellene jönnöd abból a kibaszott dobozból,aminek le van ragasztva napközben a teteje,de gyanítom van elég erőd,hogy kiszakítsd!Felállsz,mert ugyebár ez az ember természetes testtartása,megfogod a nyakát az előtted álló droidnak,kicsit meg is szorítod…majdan belevágod a saját dobozod maradványaiba és jobb lábbal jó erősen belelépsz szépen olyan gyomorszáj tájékon.Ne aggódj,ilyenkor a keresztények agyonünnepelt példaképe pont pislant egyet és nem látja az előző jelenetet,vagy ha igen akkor bekaphatja.Buddha meg pont alszik.
És ha ezzel végeztél,veszel egy nagy levegőt és a szabadságot megízlelvén elkezdesz futni.De nem olyan lagymatagon,most az a cél,hogy kifusd a szívedet,olyan gyorsan fuss,mint sulis korodban,amikor első akartál lenni az iskola körbefutásában,fuss úgy,hogy a tüdőd épp csak kapja a levegőt,fuss úgy,hogy száraznak érzed a torkod,hogy remegjen a lábad,de még utána is csak fuss,mint amikor kiégeted a motort az autóban,csak fuss teljes erődből.Fuss…és amikor már nem bírod tovább,akkor pont egy domb tetejére fogsz érni,de itt ne torpanj meg,hanem ne félj gyereknek lenni és legurulni a dombról fekve a zöld fűben és csak gurulni,csak gurulni,gurulni,csak gurulni…amolyan semmi nem érdekel stílusban,élvezd a suhanást.Egyszer úgyis megállsz,nem?Hanyatt fekve,a nap a szemedbe süt és milyen pompás véletlen…pont ott fekszem melletted.

 

DSCN1706

Majdnem Bakancslistám!

 

1

                                                                 fotó: Sugarbird

 

 

 

És az a ruha…mhhhmmm,valami csodás-bájos energiával töltheti fel viselőjét.Először pupillatágulás majd a jó öreg tüzijáték a fejemben ami elindult és percekig tombolt,hogy én ezt legalább egyszer szeretném viselni életem során.Na,de hol és milyen környezetben valósulhatna ez meg?…háháhá ez itt a probléma vagyis az apró pici bökkenő.
Ekkor fogalmazódott meg bennem először a saját,külön bejáratú bakancslistám elkészítése,ami mint minden valószínűség szerint majd meg nem történő dolog,bármikor szerkeszthető,kivehető elemekkel és ha úgy akarom új tétellel bővíthető.
Szóvaaaal…neked mik?
1. Nem sorolnám fel a Föld kerekén az összes helyet ám,ahol szívem szerint legalább egyszer,nagyon-tetszés esetén többször is megfordulnék,de azért egy fehér homokos tengerpart puháján ülve egy üveg pezsgőt eliszogatnék kedvesem társaságában a naplementét- vagy felkeltét nézegetve…de addig is elég bárhol,mert a naplemente nem attól szép,mert naplemente hanem,hogy kivel töltöd el azt az időszakot,tőle szép.
2. Amondó vagyok csak felemelő lenne inni abból a forrásból is,ami később több országon áthaladva,ékesítve környezetét,majdan a Fekete-tengerbe ömölvén beolvad az örökkévalóba: a gyermekded Dunából!…de addig is,megkérném kedves épp ott élő barátainkat,hogy hozzatok már légyszi egy flaskával abból a forrásból,úgyis legururítom szivesen a gigámon.
3. És az ember,akivel találkoznék: Dr. Stephen W. Hawking.Valószínűleg majdan csak állnék előtte mozdulatlanul és ezt mondanám:

–                                              .
Meghallgatnék egy-két anekdotát és megállapítanám,hogy ő a legeslegeslegokosabb ember jelenleg a világon és még így sem érteném miért bánt el vele ily rútul a sors,hogy mára már ne érezhesse a mozgás örömeit…de addig is megnézem az életéről készült mozifilmet,hátha úgyis megértek pár dolgot.
4. Állni az Eiffel torony tetején…de addig is a nyakamban hordom egy nyakláncon,így is ugyanúgy felülnézetből látom.
5. Megérni,hogy a gyermekem sikeres és boldog felnőtt legyen…de addig is minden napját megszinesítem,elvégre az odavezető út sokkal izgalmasabb,mint átszakítani a célszalagot.
Szóval 2015.01.24.-éig ennyi! 😀
Ergó minden csak nézőpont kérdése,álmodom balról és élem a jobb oldalról!

 

 

 

P8150002

Milyen az én férjem?

 

DSCN3902

 

 

És itt a hangsúly nem a ‘milyen’ szón van,hanem nyelvtanilag új helyes,ha a ‘férjem’ szóra helyezzük a hangsúlyt.
Próbáld meg mégegyszer: Milyen az én férjem?
Hááát,az enyém maga a tökély!
Kedves és bókol?…naná,hogy elont és felmagasztal szép szavaival,hogy aztán másik két mondattal felhívja a figyelmet a boci térdemre,a korommal viccelődjön vagy éppen a táncos mozgáskultúrámmal,hogy aztán ismét két mondattal később újra úgy érezzem,hogy a világ legcsudálatossabb tündérkirálynője vagyok szíve birodalmában nekije.No,de ő egy igazán jó startéga és én köszönöm meg,hogy ebben a fantasztikus érzelmi hullámvasútban mindig érezhetem a lent-et,máskülönben hogyan is értékelhetném a fent-et?!
Ezermester-e szerelmetes emberem?…áááá dehogy,de szívem látja,kétbalkezesen is imádom!
Megtud-e nevettetni?…de még mennyire,olykor könnyem-nyálam összefolyik 😀
Megtud-e lepni?…jobban eltalálja az ízlésemet,mint én a saját magamét.
És,hogy jó szerető-e?…együtt még tíz év után is megéljük a mennyországot!
És még ráadásul szexis,jóképű,illatos és sármos is az az átok…jaj a nők álma lehetnél te,de legalábbis Barbie hitvese!
De hála’ égnek mégse,én vagyok az a szerencsés,akibe beleestél,mint muslica a mézesbödönbe,akinek beleragadtak lábai a gellyes masszába és nincs menekvés csak az édes halál.
De megígérem neked,ha Angelina Jolie vagy Jennifer Lopez kopogtat az ajtón…na jó elengedlek egy éjszakára,de boszorkányos és számító módon csak azért,hogy megtapasztalad és megintcsak rádöbbenj,soha senkivel nem lesz olyan mint velem.Kedves Angie és Jenny,amennyiben ez így lesz,élvezzétek ki az éjjelt,mert utána visszatér hozzám és megígérem nektek,hogy majd ha 80 éves lesz már és bottal jár,emlékeztetem majd rá: Na milyen volt anno az ikonokkal? De ő erre csak azt mondja: Én balga módon is csak téged imádlak!
Pfujjj,na jó tudom ez baszott nyálas lett,szóval újrakezdem:
Nem kell mondanom,tudom.Mert tudod.De azért én mégiscsak kimondom,mert mi van ha klasszikus módon ma az utcán ráesik egy virágcserép a fejemre és meghalok vagy épp nem klasszikus módom elüt egy autó,szóval érted…csak azt akarom mondani,hogy: Szeretlek!

Ölel: a te Hajnal Tímeád

 

 

 

 

DSCN3883

 

 

 

Tavaszváró szülinap

bp14

 

 

Bevallom,csak és kizárólag a karácsony és a szülinapjaink miatt viselem el a telet.Ha ezen ünnepek kimaradnának vagy egy másik átlagos évszakbeli hónapban születtem/születtünk volna…hát talán meg sem érem a 31-et…na jó azért nem szeretnék túl teátrális lenni,de gyakran elgondolkozom azon,hogy ha a Föld és a többi bolygó nem ellipszis, hanem kör pályán keringene, mennyivel egyszerűbb volna…vagy nem,mert persze biztosan szüksége van a természetnek is erre a 3hónapos mélypontra ahhoz, hogy utána a ‘mégcsodálatosabb’ legyen a megújulás,szóval akkor blooooaaaaeeeee és kitartás,márcsak másfél hónap.
Harmincnak lenni igencsak ünnepélyes volt számomra,túl nagy forduló ez az ember életében,hogy csak úgy átsiklodjuk rajta és most egy évvel később…gondoltam könnyebb lesz,de azért mégiscsak kézzelfogható jelei vannak a minimál-pánikolásomnak…egyre érezhetőbb,hogy innen már nincs visszaút (nem mintha 21-ről lett volna:D) és minden egyes magasabb szám,ami megjelenik a hármas után…hááááát nem is tudom,olyan ambivalens érzések kavarognak bennem, eltelt kábé a fele,jó esetben az egyharmada tyúkszaros kis életemnek.A sors bábjai (te is,aki ezt olvasod és életem része vagy),akik arra hivatottak,hogy megkönnyítsék vagy megnehezítsék mindennapi dolgaimat,vagy akik csak statisztálnak,ahogyan én is az ő életükben,nos ők jól végzik a munkájukat,de ha lenne valami jelzés arra a kedves univerzumtól,hogy sikerül minden élvezetes,vicces és különleges dolgot,ami eddig kimaradt,még belesűríteni a maradék életembe,akkor tegye meg.Nyugtasson meg,hogy még láthatom élőben Barcelonát, egyszer résztvehetek egy eurosport watts epizód szerkesztésében,megnézhetem az űrből a világegyetemet,szexelhetek a szerelmemmel az óceán vizében…estébéestébé
És,amit kívánok magamnak a következő évre: nem akarom Shakirát látni mégegy joghurt vagy fogkrém reklámban,nem akarom olyan szomorú szemmel követni a világ történéseit,alias:világbéke,minél kevesebb új ráncot,minél több új impulzust és ha megkívánom,akkor egy szál cigarettát mindenképp.
A férjemnek 31, a barátaimnak 25, Nimródnak 20, jóanyámnak 15,de itt legbelül önmagamnak mindössze csak 1 éves vagyok!

 

 

 

bp1

Dzsingöl máj bellsz

DSCN1034

 

 

Veszettül csilingelnek továbbra is azok a fránya csengők a szívemben és bár tudom,ha nem érne véget egyszer ez a csodálatos időszak,akkor pont olyanná válna mint mindegyik másik idegesítő és hosszadalmas és unalmas dolog a világon.De azért mégis muszáj meggyújtanom egy szép fehér gyertyát a szivemben, hogy megemlékezzek és méltón búcsúztassam…mert elment minden egyes illatfoszlányávalával,fényével,varázslatával,izgalmával…hogy újabb háromszázkilenc napot kelljen rá várni,de újra eljön,ez nem vitás,kinek örömére-kinek terhére,de eljön.Egyszer újra megpillanthatjuk október közepén az első télapóval vagy fenyőfával ellátott idióta fogyasztási cikket,ami azt jelzi,hogy közeledik már a csoda.Vagy szezon?…hogy is mondjam?És eljönnek azok a percek,amikor végre elkezdhetem törni a buksimat,hogy mivel is lepjem meg imádott,szerelmemmel végletekig felmagasztalt férjemet és csodálatos gyümölcsünket meg persze mesébe illő barátainkat.És,hogy még gellyesebb legyen az egész,a teljes adventi időszakot nekik adom,mert mindennap egy személyre szabott meglepetéssel lesz csak mégjobb a napjuk.És hirtelen fényes lesz a város és mézeskalács illatot áraszt az egész istenverte világ és te magad is azt gondolod,hogy egy cukorszirupos bödön kellős közepén fetrengsz,miközben online csöpögtetig a füledbe a karácsonyi dallamokat….és Isten mondá:ez jó!Már amennyiben megfogadod,hogy az idén igenis elkerülöd a médiamárkt-ot és semmiképpen sem szúrod ki valamelyik közeli vagy távoli szeretted szemét egy elektronikus cikkel,ami szükséges ugyan,de sárba,porba,szarba és még ki tudja mibe tiporja az egész romantikát,mert akkor inkább hagyjuk az egészet a fenébe és maradjon el az ünnep.Vagy maradjon csak akkor a kacsacomb fenséges illata és a tűlevelek meg a csillogó díszek és a meleg és a pihenés,a barátok,család és a forró tobleronés kapuccsínó…és nem ám a “lefényképezkedek a karácsonyfa előtt,hogy aztán mindenki a facebook-on csodáljon a bájmosolyommal meg a flancos ruhámban felöltözködve”…vagy ha mégis akkor miért NEM jelentek meg hetedikén az összecsomagolt,tűleveleit lehullatott,kopasz fák,akiknek lejárt a szavatossági ideje és már senkinek sem kellenek és az emiatt könnyeit hullató gyermekek fotói?Mert ilyen a fogyasztói társadalom.Mi tettük ilyenné.
Tehát: Kedves Karácsony! Alig várom,hogy újra itt legyél és újra varázslatossá tedd a telet,mert ez az év fénypontja.Megígérem,hogy kibírom az unalmas,hideg,sötét és koszos januárt…kibírom tavaszig és nyárig,mikor újra a napsütésben fürödhetünk,de kérlek siess vissza.Várunk téged!Én legalábbis várva várlak!

 

 

 

PC020087

Kedves Ny.!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Ny.!

 

Ó, bár már hamarabb átélhetted, hamarabb érezhetted volna…

de nem…most jött el az ideje, most vagy kész.

Én így csináltam:

Megszülettem és ifjúkorom rövidke évei alatt

kóstolgattam mit esznek a nagyok.

Habitusom és gusztusom szerint habzsoltam, finnyáskodtam,

olykor válogattam (mint mindenki).

Most:

Lehetőségem szerint elméletben kijavítottam az összes

általam elkövetett hibát, hogy gyermekemnek útravalóul

átadhassam, amolyan csúcsgasztrót szolgálva fel.

Amely ugyan egyenesebbé nem teszi,

de reményeim szerint rögök helyett

puha pázsitként kedveskedik lábainak, élete hosszú útvonalán.

Most, hogy fiatal hölgyből felnőtt nő leszel,

igazán kevéske 280 napot kaptál, hogy megszokd a hamarosan Rád háruló

kötelesség, felelősség és elkötelezettség súlyát.

És tudod mit, nyuszi?

Örülök, hogy vonattal utaztál ezen a hosszú úton.-

Elfáradtak volna a nyuszitappancsaid.

Szóval jó tanáccsal nem szolgálhatok, talán csak ennyi:

Neveld majd úgy piciny gyermeked, ahogyan szeretted volna,

hogy téged neveljenek.

Szeress, engedj, de jó szorosan fogj.

 

Ölel: Ny.

 

 

Helló kérész!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Helló kérész!

 

 

Mindennek az esszenciáját tulajdonképpen

szíved legmélyére ásva találod.

Mentesen a sziruptól csak egy apró kuckó legalul,

mint a kuglófban az egyetlenegy mazsola.

A lényeg, ha szeretsz és szeretnek.

Hogy hasznos és nyugodt légy, aki felfog, kipipál és átlép.

Mindezt annak a parányi információnak a tudatában,

vagyis inkább tudva tudván, hogy csak a csúf halál a biztos.

Ezért minden reggel ébredj fel és tetováld eleven agyadba,

hogy ez a nap is -igen!- ez a nap is lehet földi léted legutolsója.

Akkor meg hát mi értelme elrontani,

mi értelme nem széppé tenni, mi értelme nem utolsó csodaként szippantani

a napfény illatát, nem utolsóként látni a világ talányát?

Értelme az életnek lehet, hogy számunkra úgy tűnik nem lesz,

mint ahogyan a gyermekek sem csak céllal játszanak.

Ülve, összeroskadva csak arra gondolj hát,

ha ez az utolsó napod,legalább szépet hagyj magad után az örökkévalóra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!