fotó: Sugarbird
És az a ruha…mhhhmmm,valami csodás-bájos energiával töltheti fel viselőjét.Először pupillatágulás majd a jó öreg tüzijáték a fejemben ami elindult és percekig tombolt,hogy én ezt legalább egyszer szeretném viselni életem során.Na,de hol és milyen környezetben valósulhatna ez meg?…háháhá ez itt a probléma vagyis az apró pici bökkenő.
Ekkor fogalmazódott meg bennem először a saját,külön bejáratú bakancslistám elkészítése,ami mint minden valószínűség szerint majd meg nem történő dolog,bármikor szerkeszthető,kivehető elemekkel és ha úgy akarom új tétellel bővíthető.
Szóvaaaal…neked mik?
1. Nem sorolnám fel a Föld kerekén az összes helyet ám,ahol szívem szerint legalább egyszer,nagyon-tetszés esetén többször is megfordulnék,de azért egy fehér homokos tengerpart puháján ülve egy üveg pezsgőt eliszogatnék kedvesem társaságában a naplementét- vagy felkeltét nézegetve…de addig is elég bárhol,mert a naplemente nem attól szép,mert naplemente hanem,hogy kivel töltöd el azt az időszakot,tőle szép.
2. Amondó vagyok csak felemelő lenne inni abból a forrásból is,ami később több országon áthaladva,ékesítve környezetét,majdan a Fekete-tengerbe ömölvén beolvad az örökkévalóba: a gyermekded Dunából!…de addig is,megkérném kedves épp ott élő barátainkat,hogy hozzatok már légyszi egy flaskával abból a forrásból,úgyis legururítom szivesen a gigámon.
3. És az ember,akivel találkoznék: Dr. Stephen W. Hawking.Valószínűleg majdan csak állnék előtte mozdulatlanul és ezt mondanám:
–                                              .
Meghallgatnék egy-két anekdotát és megállapítanám,hogy ő a legeslegeslegokosabb ember jelenleg a világon és még így sem érteném miért bánt el vele ily rútul a sors,hogy mára már ne érezhesse a mozgás örömeit…de addig is megnézem az életéről készült mozifilmet,hátha úgyis megértek pár dolgot.
4. Állni az Eiffel torony tetején…de addig is a nyakamban hordom egy nyakláncon,így is ugyanúgy felülnézetből látom.
5. Megérni,hogy a gyermekem sikeres és boldog felnőtt legyen…de addig is minden napját megszinesítem,elvégre az odavezető út sokkal izgalmasabb,mint átszakítani a célszalagot.
Szóval 2015.01.24.-éig ennyi! 😀
Ergó minden csak nézőpont kérdése,álmodom balról és élem a jobb oldalról!




 
		
        
        
        
				
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: