Veszettül csilingelnek továbbra is azok a fránya csengők a szívemben és bár tudom,ha nem érne véget egyszer ez a csodálatos időszak,akkor pont olyanná válna mint mindegyik másik idegesítő és hosszadalmas és unalmas dolog a világon.De azért mégis muszáj meggyújtanom egy szép fehér gyertyát a szivemben, hogy megemlékezzek és méltón búcsúztassam…mert elment minden egyes illatfoszlányávalával,fényével,varázslatával,izgalmával…hogy újabb háromszázkilenc napot kelljen rá várni,de újra eljön,ez nem vitás,kinek örömére-kinek terhére,de eljön.Egyszer újra megpillanthatjuk október közepén az első télapóval vagy fenyőfával ellátott idióta fogyasztási cikket,ami azt jelzi,hogy közeledik már a csoda.Vagy szezon?…hogy is mondjam?És eljönnek azok a percek,amikor végre elkezdhetem törni a buksimat,hogy mivel is lepjem meg imádott,szerelmemmel végletekig felmagasztalt férjemet és csodálatos gyümölcsünket meg persze mesébe illő barátainkat.És,hogy még gellyesebb legyen az egész,a teljes adventi időszakot nekik adom,mert mindennap egy személyre szabott meglepetéssel lesz csak mégjobb a napjuk.És hirtelen fényes lesz a város és mézeskalács illatot áraszt az egész istenverte világ és te magad is azt gondolod,hogy egy cukorszirupos bödön kellős közepén fetrengsz,miközben online csöpögtetig a füledbe a karácsonyi dallamokat….és Isten mondá:ez jó!Már amennyiben megfogadod,hogy az idén igenis elkerülöd a médiamárkt-ot és semmiképpen sem szúrod ki valamelyik közeli vagy távoli szeretted szemét egy elektronikus cikkel,ami szükséges ugyan,de sárba,porba,szarba és még ki tudja mibe tiporja az egész romantikát,mert akkor inkább hagyjuk az egészet a fenébe és maradjon el az ünnep.Vagy maradjon csak akkor a kacsacomb fenséges illata és a tűlevelek meg a csillogó díszek és a meleg és a pihenés,a barátok,család és a forró tobleronés kapuccsínó…és nem ám a “lefényképezkedek a karácsonyfa előtt,hogy aztán mindenki a facebook-on csodáljon a bájmosolyommal meg a flancos ruhámban felöltözködve”…vagy ha mégis akkor miért NEM jelentek meg hetedikén az összecsomagolt,tűleveleit lehullatott,kopasz fák,akiknek lejárt a szavatossági ideje és már senkinek sem kellenek és az emiatt könnyeit hullató gyermekek fotói?Mert ilyen a fogyasztói társadalom.Mi tettük ilyenné.
Tehát: Kedves Karácsony! Alig várom,hogy újra itt legyél és újra varázslatossá tedd a telet,mert ez az év fénypontja.Megígérem,hogy kibírom az unalmas,hideg,sötét és koszos januárt…kibírom tavaszig és nyárig,mikor újra a napsütésben fürödhetünk,de kérlek siess vissza.Várunk téged!Én legalábbis várva várlak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: