PinkLife

Buddhista életvezetés forjú-per-tőlem-pont-hu

revolution

 

 

Tehát.Adott egy doboz.Ez egy nem akármilyen barna kartondoboz.Mérete:pont elférsz benne törökülésben.
Ez itt az élettered,amiből minden este kijöhetsz és hazamehetsz.A dobozban pontos utasításokat kell végrehajtanod,cserébe nulla tisztelet.Van még rajtad kívűl sok ilyen doboz.Meg vagytok számozva,te vagy a 0016-os.A dobozokon kívűl élnek a végrehajtók(továbbiakban droidok),akik vagy szerencsések,de általában nem különösebben feltöltöttek szellemileg, ámde ők adják az utasításokat.
Nem vagy boldog,igaz? Először csak vágsz két lyukat a dobozra,hogy kitekinthess rajtuk a külvilágba,de persze csak lázadást szítasz ezzel,mert este elmondod a többieknek is, hogy így lehet látni és másnap ők is lyukakat vágnak a saját dobozukra.
Holnapra beragasztják az összes lyukat a dobozokon.Két nappal később egy nagyobb lyukat vágsz középre és azon keresztül ráköpsz az előtted álló droidra,de persze csak a térdét találod el.
Mi történik? Semmi b*zdmeg, lefolyik a sípcsontján.És természetesen újabb fekete ragasztócsík kerül az újabb lyukra.
Közben persze végrehajtod az utasításokat,továbbra is nulla tisztelet,ja néha megrugdossák a dobozodat és cserébe belöknek egy kis vizet.A lyukvágós sztori óta persze azt sem.
Mit teszel ekkor?A doboz belsejét szépen kifested,full zöld belül minden és citromsárga meg kék virágok díszítik.Elvagy még így egy darabig.Aztán meghallod,hogy a droidok pár dobozd lerugdostak a csapatodból egy szakadékba,mert csak.Ez persze durván hangzik,mert valószínűleg ők meghaltak…vagy nem,mert zuhanás közben a doboz szétszakadt és ők kirepültek szárnyat növesztve a nagyvilágba?!Így vagy úgy,te csak pingálod tovább a dobozod belsejét,közben piros csillagokat is festettél a virágok közé,de vaj’ miért?
Egyszer csak szegeket szúrnak a dobozod oldalába,mindennap egyet.Soha nem tudod melyik oldalról jön a következő,márpedig elég kellemetlen,ha a húsodba váj…nem is érted,pedig limit felett teljesíted az utasításokat.
Na és akkor szerintem: Ki kellene jönnöd abból a kibaszott dobozból,aminek le van ragasztva napközben a teteje,de gyanítom van elég erőd,hogy kiszakítsd!Felállsz,mert ugyebár ez az ember természetes testtartása,megfogod a nyakát az előtted álló droidnak,kicsit meg is szorítod…majdan belevágod a saját dobozod maradványaiba és jobb lábbal jó erősen belelépsz szépen olyan gyomorszáj tájékon.Ne aggódj,ilyenkor a keresztények agyonünnepelt példaképe pont pislant egyet és nem látja az előző jelenetet,vagy ha igen akkor bekaphatja.Buddha meg pont alszik.
És ha ezzel végeztél,veszel egy nagy levegőt és a szabadságot megízlelvén elkezdesz futni.De nem olyan lagymatagon,most az a cél,hogy kifusd a szívedet,olyan gyorsan fuss,mint sulis korodban,amikor első akartál lenni az iskola körbefutásában,fuss úgy,hogy a tüdőd épp csak kapja a levegőt,fuss úgy,hogy száraznak érzed a torkod,hogy remegjen a lábad,de még utána is csak fuss,mint amikor kiégeted a motort az autóban,csak fuss teljes erődből.Fuss…és amikor már nem bírod tovább,akkor pont egy domb tetejére fogsz érni,de itt ne torpanj meg,hanem ne félj gyereknek lenni és legurulni a dombról fekve a zöld fűben és csak gurulni,csak gurulni,gurulni,csak gurulni…amolyan semmi nem érdekel stílusban,élvezd a suhanást.Egyszer úgyis megállsz,nem?Hanyatt fekve,a nap a szemedbe süt és milyen pompás véletlen…pont ott fekszem melletted.

 

DSCN1706

Majdnem Bakancslistám!

 

1

                                                                 fotó: Sugarbird

 

 

 

És az a ruha…mhhhmmm,valami csodás-bájos energiával töltheti fel viselőjét.Először pupillatágulás majd a jó öreg tüzijáték a fejemben ami elindult és percekig tombolt,hogy én ezt legalább egyszer szeretném viselni életem során.Na,de hol és milyen környezetben valósulhatna ez meg?…háháhá ez itt a probléma vagyis az apró pici bökkenő.
Ekkor fogalmazódott meg bennem először a saját,külön bejáratú bakancslistám elkészítése,ami mint minden valószínűség szerint majd meg nem történő dolog,bármikor szerkeszthető,kivehető elemekkel és ha úgy akarom új tétellel bővíthető.
Szóvaaaal…neked mik?
1. Nem sorolnám fel a Föld kerekén az összes helyet ám,ahol szívem szerint legalább egyszer,nagyon-tetszés esetén többször is megfordulnék,de azért egy fehér homokos tengerpart puháján ülve egy üveg pezsgőt eliszogatnék kedvesem társaságában a naplementét- vagy felkeltét nézegetve…de addig is elég bárhol,mert a naplemente nem attól szép,mert naplemente hanem,hogy kivel töltöd el azt az időszakot,tőle szép.
2. Amondó vagyok csak felemelő lenne inni abból a forrásból is,ami később több országon áthaladva,ékesítve környezetét,majdan a Fekete-tengerbe ömölvén beolvad az örökkévalóba: a gyermekded Dunából!…de addig is,megkérném kedves épp ott élő barátainkat,hogy hozzatok már légyszi egy flaskával abból a forrásból,úgyis legururítom szivesen a gigámon.
3. És az ember,akivel találkoznék: Dr. Stephen W. Hawking.Valószínűleg majdan csak állnék előtte mozdulatlanul és ezt mondanám:

–                                              .
Meghallgatnék egy-két anekdotát és megállapítanám,hogy ő a legeslegeslegokosabb ember jelenleg a világon és még így sem érteném miért bánt el vele ily rútul a sors,hogy mára már ne érezhesse a mozgás örömeit…de addig is megnézem az életéről készült mozifilmet,hátha úgyis megértek pár dolgot.
4. Állni az Eiffel torony tetején…de addig is a nyakamban hordom egy nyakláncon,így is ugyanúgy felülnézetből látom.
5. Megérni,hogy a gyermekem sikeres és boldog felnőtt legyen…de addig is minden napját megszinesítem,elvégre az odavezető út sokkal izgalmasabb,mint átszakítani a célszalagot.
Szóval 2015.01.24.-éig ennyi! 😀
Ergó minden csak nézőpont kérdése,álmodom balról és élem a jobb oldalról!

 

 

 

P8150002

Milyen az én férjem?

 

DSCN3902

 

 

És itt a hangsúly nem a ‘milyen’ szón van,hanem nyelvtanilag új helyes,ha a ‘férjem’ szóra helyezzük a hangsúlyt.
Próbáld meg mégegyszer: Milyen az én férjem?
Hááát,az enyém maga a tökély!
Kedves és bókol?…naná,hogy elont és felmagasztal szép szavaival,hogy aztán másik két mondattal felhívja a figyelmet a boci térdemre,a korommal viccelődjön vagy éppen a táncos mozgáskultúrámmal,hogy aztán ismét két mondattal később újra úgy érezzem,hogy a világ legcsudálatossabb tündérkirálynője vagyok szíve birodalmában nekije.No,de ő egy igazán jó startéga és én köszönöm meg,hogy ebben a fantasztikus érzelmi hullámvasútban mindig érezhetem a lent-et,máskülönben hogyan is értékelhetném a fent-et?!
Ezermester-e szerelmetes emberem?…áááá dehogy,de szívem látja,kétbalkezesen is imádom!
Megtud-e nevettetni?…de még mennyire,olykor könnyem-nyálam összefolyik 😀
Megtud-e lepni?…jobban eltalálja az ízlésemet,mint én a saját magamét.
És,hogy jó szerető-e?…együtt még tíz év után is megéljük a mennyországot!
És még ráadásul szexis,jóképű,illatos és sármos is az az átok…jaj a nők álma lehetnél te,de legalábbis Barbie hitvese!
De hála’ égnek mégse,én vagyok az a szerencsés,akibe beleestél,mint muslica a mézesbödönbe,akinek beleragadtak lábai a gellyes masszába és nincs menekvés csak az édes halál.
De megígérem neked,ha Angelina Jolie vagy Jennifer Lopez kopogtat az ajtón…na jó elengedlek egy éjszakára,de boszorkányos és számító módon csak azért,hogy megtapasztalad és megintcsak rádöbbenj,soha senkivel nem lesz olyan mint velem.Kedves Angie és Jenny,amennyiben ez így lesz,élvezzétek ki az éjjelt,mert utána visszatér hozzám és megígérem nektek,hogy majd ha 80 éves lesz már és bottal jár,emlékeztetem majd rá: Na milyen volt anno az ikonokkal? De ő erre csak azt mondja: Én balga módon is csak téged imádlak!
Pfujjj,na jó tudom ez baszott nyálas lett,szóval újrakezdem:
Nem kell mondanom,tudom.Mert tudod.De azért én mégiscsak kimondom,mert mi van ha klasszikus módon ma az utcán ráesik egy virágcserép a fejemre és meghalok vagy épp nem klasszikus módom elüt egy autó,szóval érted…csak azt akarom mondani,hogy: Szeretlek!

Ölel: a te Hajnal Tímeád

 

 

 

 

DSCN3883

 

 

 

Tavaszváró szülinap

bp14

 

 

Bevallom,csak és kizárólag a karácsony és a szülinapjaink miatt viselem el a telet.Ha ezen ünnepek kimaradnának vagy egy másik átlagos évszakbeli hónapban születtem/születtünk volna…hát talán meg sem érem a 31-et…na jó azért nem szeretnék túl teátrális lenni,de gyakran elgondolkozom azon,hogy ha a Föld és a többi bolygó nem ellipszis, hanem kör pályán keringene, mennyivel egyszerűbb volna…vagy nem,mert persze biztosan szüksége van a természetnek is erre a 3hónapos mélypontra ahhoz, hogy utána a ‘mégcsodálatosabb’ legyen a megújulás,szóval akkor blooooaaaaeeeee és kitartás,márcsak másfél hónap.
Harmincnak lenni igencsak ünnepélyes volt számomra,túl nagy forduló ez az ember életében,hogy csak úgy átsiklodjuk rajta és most egy évvel később…gondoltam könnyebb lesz,de azért mégiscsak kézzelfogható jelei vannak a minimál-pánikolásomnak…egyre érezhetőbb,hogy innen már nincs visszaút (nem mintha 21-ről lett volna:D) és minden egyes magasabb szám,ami megjelenik a hármas után…hááááát nem is tudom,olyan ambivalens érzések kavarognak bennem, eltelt kábé a fele,jó esetben az egyharmada tyúkszaros kis életemnek.A sors bábjai (te is,aki ezt olvasod és életem része vagy),akik arra hivatottak,hogy megkönnyítsék vagy megnehezítsék mindennapi dolgaimat,vagy akik csak statisztálnak,ahogyan én is az ő életükben,nos ők jól végzik a munkájukat,de ha lenne valami jelzés arra a kedves univerzumtól,hogy sikerül minden élvezetes,vicces és különleges dolgot,ami eddig kimaradt,még belesűríteni a maradék életembe,akkor tegye meg.Nyugtasson meg,hogy még láthatom élőben Barcelonát, egyszer résztvehetek egy eurosport watts epizód szerkesztésében,megnézhetem az űrből a világegyetemet,szexelhetek a szerelmemmel az óceán vizében…estébéestébé
És,amit kívánok magamnak a következő évre: nem akarom Shakirát látni mégegy joghurt vagy fogkrém reklámban,nem akarom olyan szomorú szemmel követni a világ történéseit,alias:világbéke,minél kevesebb új ráncot,minél több új impulzust és ha megkívánom,akkor egy szál cigarettát mindenképp.
A férjemnek 31, a barátaimnak 25, Nimródnak 20, jóanyámnak 15,de itt legbelül önmagamnak mindössze csak 1 éves vagyok!

 

 

 

bp1

Dzsingöl máj bellsz

DSCN1034

 

 

Veszettül csilingelnek továbbra is azok a fránya csengők a szívemben és bár tudom,ha nem érne véget egyszer ez a csodálatos időszak,akkor pont olyanná válna mint mindegyik másik idegesítő és hosszadalmas és unalmas dolog a világon.De azért mégis muszáj meggyújtanom egy szép fehér gyertyát a szivemben, hogy megemlékezzek és méltón búcsúztassam…mert elment minden egyes illatfoszlányávalával,fényével,varázslatával,izgalmával…hogy újabb háromszázkilenc napot kelljen rá várni,de újra eljön,ez nem vitás,kinek örömére-kinek terhére,de eljön.Egyszer újra megpillanthatjuk október közepén az első télapóval vagy fenyőfával ellátott idióta fogyasztási cikket,ami azt jelzi,hogy közeledik már a csoda.Vagy szezon?…hogy is mondjam?És eljönnek azok a percek,amikor végre elkezdhetem törni a buksimat,hogy mivel is lepjem meg imádott,szerelmemmel végletekig felmagasztalt férjemet és csodálatos gyümölcsünket meg persze mesébe illő barátainkat.És,hogy még gellyesebb legyen az egész,a teljes adventi időszakot nekik adom,mert mindennap egy személyre szabott meglepetéssel lesz csak mégjobb a napjuk.És hirtelen fényes lesz a város és mézeskalács illatot áraszt az egész istenverte világ és te magad is azt gondolod,hogy egy cukorszirupos bödön kellős közepén fetrengsz,miközben online csöpögtetig a füledbe a karácsonyi dallamokat….és Isten mondá:ez jó!Már amennyiben megfogadod,hogy az idén igenis elkerülöd a médiamárkt-ot és semmiképpen sem szúrod ki valamelyik közeli vagy távoli szeretted szemét egy elektronikus cikkel,ami szükséges ugyan,de sárba,porba,szarba és még ki tudja mibe tiporja az egész romantikát,mert akkor inkább hagyjuk az egészet a fenébe és maradjon el az ünnep.Vagy maradjon csak akkor a kacsacomb fenséges illata és a tűlevelek meg a csillogó díszek és a meleg és a pihenés,a barátok,család és a forró tobleronés kapuccsínó…és nem ám a “lefényképezkedek a karácsonyfa előtt,hogy aztán mindenki a facebook-on csodáljon a bájmosolyommal meg a flancos ruhámban felöltözködve”…vagy ha mégis akkor miért NEM jelentek meg hetedikén az összecsomagolt,tűleveleit lehullatott,kopasz fák,akiknek lejárt a szavatossági ideje és már senkinek sem kellenek és az emiatt könnyeit hullató gyermekek fotói?Mert ilyen a fogyasztói társadalom.Mi tettük ilyenné.
Tehát: Kedves Karácsony! Alig várom,hogy újra itt legyél és újra varázslatossá tedd a telet,mert ez az év fénypontja.Megígérem,hogy kibírom az unalmas,hideg,sötét és koszos januárt…kibírom tavaszig és nyárig,mikor újra a napsütésben fürödhetünk,de kérlek siess vissza.Várunk téged!Én legalábbis várva várlak!

 

 

 

PC020087

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!