Kedves Ny.!
Ó, bár már hamarabb átélhetted, hamarabb érezhetted volna…
de nem…most jött el az ideje, most vagy kész.
Én így csináltam:
Megszülettem és ifjúkorom rövidke évei alatt
kóstolgattam mit esznek a nagyok.
Habitusom és gusztusom szerint habzsoltam, finnyáskodtam,
olykor válogattam (mint mindenki).
Most:
Lehetőségem szerint elméletben kijavítottam az összes
általam elkövetett hibát, hogy gyermekemnek útravalóul
átadhassam, amolyan csúcsgasztrót szolgálva fel.
Amely ugyan egyenesebbé nem teszi,
de reményeim szerint rögök helyett
puha pázsitként kedveskedik lábainak, élete hosszú útvonalán.
Most, hogy fiatal hölgyből felnőtt nő leszel,
igazán kevéske 280 napot kaptál, hogy megszokd a hamarosan Rád háruló
kötelesség, felelősség és elkötelezettség súlyát.
És tudod mit, nyuszi?
Örülök, hogy vonattal utaztál ezen a hosszú úton.-
Elfáradtak volna a nyuszitappancsaid.
Szóval jó tanáccsal nem szolgálhatok, talán csak ennyi:
Neveld majd úgy piciny gyermeked, ahogyan szeretted volna,
hogy téged neveljenek.
Szeress, engedj, de jó szorosan fogj.
Ölel: Ny.
Legutóbbi hozzászólások