Helló kérész!
Mindennek az esszenciáját tulajdonképpen
szíved legmélyére ásva találod.
Mentesen a sziruptól csak egy apró kuckó legalul,
mint a kuglófban az egyetlenegy mazsola.
A lényeg, ha szeretsz és szeretnek.
Hogy hasznos és nyugodt légy, aki felfog, kipipál és átlép.
Mindezt annak a parányi információnak a tudatában,
vagyis inkább tudva tudván, hogy csak a csúf halál a biztos.
Ezért minden reggel ébredj fel és tetováld eleven agyadba,
hogy ez a nap is -igen!- ez a nap is lehet földi léted legutolsója.
Akkor meg hát mi értelme elrontani,
mi értelme nem széppé tenni, mi értelme nem utolsó csodaként szippantani
a napfény illatát, nem utolsóként látni a világ talányát?
Értelme az életnek lehet, hogy számunkra úgy tűnik nem lesz,
mint ahogyan a gyermekek sem csak céllal játszanak.
Ülve, összeroskadva csak arra gondolj hát,
ha ez az utolsó napod,legalább szépet hagyj magad után az örökkévalóra!
Legutóbbi hozzászólások