604.800
A másodpercek száma…
Amikor az eszelősen fékevesztett információ-ömlenyből kiszabadulhatsz.
Vissza nem térő alkalom, hogy tudatosan kizárva a mereven élt élet
átkos élményét,agyad off-ra állítva,
amolyan ítélkezés és mások elvárásai nélküli életet élhess.
Ha nem is felhasználva mind a 604.800 másodpercet,
de legalábbis a felét illik eltékozolni.
Megállni a nyüzsgő város közepén és
élvezni az élményeikben elmerülő emberek látványát,
de nem ám csak mosolyogva, hanem szépen komótosan átgondolva.
Hogy vannak ám lelkek, akik felismerik a pillanatot,
amelyben felhőtlen az ég, csapatosan érkezik a mosoly,
virágillatot áraszt a város és egyáltalán semmi nem olyannyira fontos,
hogy ezekről elterelje a figyelmet.
Eme impulzusokat következetesen begyakorolva és átmentve;
szeretett, de eszünkhöz mérten elhivatottságot nem hozó;
dolgos hétköznapjainkba,általa sajtolva
vágyat magunkból a túlélésre.
Túlélni?
Túlélni a kerék pörgésének iramát, amelyben
te csak a mókus lehetsz.
Futni, futva soha el nem érni…
a semmit, majd kifulladni.
Vagy belefulladni…saját lélegzeted
után kapkodva.
De félre a drámával, hiszen így veszlik el a lényeg,
az idő csak úgy lehet értékes, ha véges.
És véges, ezt biztosan tudjuk,
ezért a szabadságolások időszaka alatt csak annyit kívánhatok…
boldog hetet.
Pihentesd tested és lelked, az apró csodákat csak
elméd lecsendesítésével lelheted,
aztán hátha a végén véletlenül minden úgy marad,
és egész életedben élvezheted a kényszerek nélküli csodálatos élet “vétkét”!
Panda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: