Eső

 

 

 

Eső

 

 

–  Talán eretnek módon, mint Fortuna kegyeltje,

de részemről a váratlan nyári zuhékról nem a bosszúság,

hanem egy közös, lelkiekben igen hasonló emberrel (a Kedvessel),

kéz a kézben-i séta az, ami elsőre feldereng agyam archívumából.

A sietős, rohanós világgal való nyílt ellenszegülésként,

ráérős, megfontolt egyen-tapicskolásunk, az eső által

felskiccelt másállapot szemlélése, befogadása és élvezete.

A hangok, a képek ízlelése…és hát az illatok,

a zápor alatti és utáni balzsamos, üdítően frissítő,

lelket tisztító illat.

És néha non-plusz ultraként a szivárvány lelket

bódítóan boldogító, megindító látványa.

Hát csoda-e, hogy ilyen körülmények hatására az ember gyermeke

törődik is az átázott ruhája és cuppogó cipője okozta

diszkonfort érzéssel, sokkal inkább önkéntelenül átadja magát

az egész testét átjáró cudarul érzéki,

romantikus gondolatoknak, tetteknek.

Merthogy az esőben-esőtől átázva , reszketve,de mástól vacogva,

a bensőben lázasan forrongva csókolózni.

Szoros, levegő nélküli ölelésben vizesen veszni,

vágyat közölve vágyat fogadni…és ezt a vágyat

a hazaúton jó kertészként ápolni, táplálni

és hagyni, hogy sarjba fakadjon, virágba boruljon.

És végre hazaérvén beteljesülni.

 

 

 

S.

 

 

 

–  Bár szívem tajtékosan sóvárogva izzik érted…

de felhő-lelked által kilehelt páracseppek mindegyike,

melyet agyad kitombolt dühe táplál,

folyton-folyvást leselkednek rá.

 

És végül egy-egy lehulló csepp eléri,

sziszegő-füstölő lyukakat égetve a vörös vászonra,

melyek semmint kielégülést,

de sürgető figyelmeztetést sejtetnek és áztató halált.

 

Szóval…elég már az esőből,

habár nélküle nem értékelném annyira a száraz cipőt és

nyers, nedves illata által nem kerülnék közelebb

az egészen nyílvánValóhoz…

Földet táplál, létet generál, de jaj…

az utolsó parazsat el ne mossa.

 

Amennyiben szükségünk lesz rá,

együtt lejtünk táncot érette,

mert nincsen Párizs eső nélkül,

hisz szivárványt csakis általa láthatsz,

ebben a feslett világban.

 

 

Panda