A pillanatnyi szabadság virága
Nem teremtetett a Föld légkörének lágy burkában
még egy olyan növény az élőlények között, amely
olyannyira szimbolizálná a földi lelkek által,
oly illékony mivolta miatt, hőn áhított bódító érzést,
melynek neve: szabadság.
S, mert gyökerestül kiszakítva elillan csodás bája,
talán, ha egy pillanatra megállj parancsolnánk az időnek,
és a tér fagyott csöndjében meghosszabbíthatnánk
egyedülálló látványát…de nem….
Éppen múlandóságában rejlik varázslata,
a pillanat élvezetére tanít, melyet most, itt, azonnal
birtokolhatsz, de törékeny mivolta miatt vele útra nem kelhetsz.
Épp ezért mekkora mámor már hanyatt fekve az eget bámulni,
gondolatban vörösre festeni azt-mert hisz az ember
abban a pillanatban bármit megtehet-
a periférikusban gyengéden érzékelni őket,
eggyé válni, szimbiózisban lélegezve, élve velük, vele:
a szabadság össze nem hasonlítható illatával.
Talán így már érthető, miért nem illetlenség
betegesen vonzódni: a pipacshoz.
Panda
